Tanévkezdés hagyományos és mégis új formában
Az alakuló értekezlet és a szokásos év eleji teendők mellett idén is csendesnappal indult a tanév a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban. Igaz, a COVID-19 járván idején új keretek között, de ezzel együtt is talán még több erőt adva az iskolai hétköznapokhoz.
A kispesti evangélikus templomban tartott csendesnap vendége Csókay András idegsebész volt.
A bangladesi sziámi ikerpárt orvoscsapatának segítségével szétválasztó idegsebész neve mindenkinek ismerősen cseng, ezért nem csoda, hogy a nevelőtestület az egymással való beszélgetés mellett Csókay András előadását is kíváncsian várta, legalábbis erről árulkodott a sok érdeklődő tekintet, melyet a szájat, orrot eltakaró maszkok azért láttatni engedtek.
Természetesen a műtétről is szó esett, és arról az erőfeszítő munkáról, melyre nemcsak a műtét során, hanem azt megelőzően, és azt követően is szükség volt. Azonban ami biztosan mindenkit megérintett, az az volt, hogy mekkora Istenbe vetett bizalom és mennyi megfogalmazott imádság rejlett a háttérben, ami erőt adott a műtéthez, és az azt megelőző embert próbáló felkészüléshez. Ezt leginkább az előadás mottója fejezte ki, melyet rögtön az első dián láthattunk:
„Úgy dolgoztunk, mintha minden rajtunk múlna,
és úgy bíztunk Istenben, mintha minden rajta múlna.”
Csókay András
Ezt a mondatot pedig mindenkinek érdemes megjegyeznie, hiszen minden hivatásra igaz, a pedagóguséra is, hogy mindent meg kell tennünk, amit tudunk, de azt is látnunk kell, hogy van valaki, akinek nagyobb a hatalma, és akire bátran bízhatjuk magunkat mind a hivatásunkban, mind a magánéletünkben – ahogyan Csókay András is tette bizonyságtétele alapján.
De nemcsak az előadás egymástól távolabb történő hallgatása volt rendhagyó, hanem az azt követő csoportos beszélgetések is a szabadban, szintén egymástól megfelelő távolságban: a tízéves intézményünk múltjáról és jövőjéről. Izgalmas volt megfogalmazni a meglévő értékeinket, az elvárásainkat, és a lehetséges távlatot, melyet a Sztehlo Gábor Evangélikus Iskolának szeretnénk adni benne és érte munkálkodóként. De a legjobb az volt, hogy mindezt ismét együtt tehettük.
A szabadban elfogyasztott szendvicsebéd után hagyományosan istentisztelettel zárult a csendesnap, ugyanakkor rendhagyó formában: az úrvacsora ugyan elmaradt a járvány elleni védekezés jegyében, de mindenki személyes áldással lehetett gazdagabb (melyet szintén rendhagyó módon, maszkban fogadtunk egyesével az oltár előtt); és ezzel a ránk, hivatásunkra, családunkra vonatkozó áldással indulunk neki az új tanévnek, mely szintén nem mondható szokványosnak, abban bízva, hogy mi magunk is áldás lehetünk a ránk bízottak számra.
Kerepeszki Anikó